ffdgfdg Az oldalak helyes megjelenítéséhez a Mozilla Firefox vagy az Internet Explorer legújabb változatait ajánljuk.

Ha Internet Explorerben ezt a szöveget látja, kapcsolja ki a kompatibilitási nézetet!

Garger pincészet

Öröm a termelőnek, elismerés a termőhelynek - summázza az eredményt Garger Imre vaskeresztesi termelő, aki néhány napja tudta meg, hogy a 2009-es kékfrankosa az ország 53. legjobb bora és egyben a 21. legjobb vörösbora lett. Az egyik országos napilap minden évben megjelenteti TOP 100 kiadványát, amelyben a legjobb magyar borokat rangsorolja. A kötet megjelenését megelőző borversenyre meghívásos alapon lehet bekerülni. Mint kiderült, a Garger Pincét egy budai étterem vezetője ajánlotta: a várban lévő vendéglátóhelyen a vaskeresztesi Garger Pince merlot-ját és kékfrankosát is kínálják a vendégeknek egyebek mellett a világklasszis Bordeaux-i borok mellett. - A budai étterem vezetője egyszerűen beleszerelmesedett a kékfrankosunkba - meséli a büszke termelő, akinek ez a Vashegyre jellemző fajta már legalább két alkalommal meghálálta a gondos szőlő- és pincemunkát: a Garger Pince 2006-os és 2007-es kékfrankosát ugyanis 2010-ben, illetve 2011-ben a Nyugat-magyarországi Egyetem vörösborának választották. Ezek az eredmények tekintettel arra, hogy a kékfrankos igazi hazája mégiscsak Sopron is igazolták a termelőt, aki a kezdetektől bízott abban, hogy a Vashegyen is tud bizonyítani ez a remek, karakteres fajta.

A gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim, mondja Garger Imre, a takarosan helyrepofozott családi pince vendégfogadó helyiségében. A vaskályhában ropog a tűz, Imre édesapja, Lajos bácsi már délelőtt befűtött. A jóleső melegben egy emberes fazék csülkös babgulyás mellett kerkedik ki a vashegyi történet. Az ifjú Garger Imre annak idején alig várta, hogy felvegyék az egyetemre, és maga mögött hagyja a Vashegyet. Mint a faluban sokan, ő is gyerekként megtanulta, hogy a borcsinálás bizony sok munkával jár. Nem is nagyon igyekezett haza, az egyetem elvégzése után az idegenforgalomban dolgozott, jó ideig Kölnben. Aztán hazajött, teltek-múltak az évek, grundolt építőipari céget, foglalkozott ingatlanfejlesztéssel, de idővel a szíve - és a gyökerei - visszahúzta Vaskeresztesre. Garger Imre 2003-ban telepítette az első szőlőtőkéket a Vashegyen. Csupa olyan területre, ahol a helyiek már felhagytak a szőlőtermesztéssel. És csupa olyan fajtákat, amelyek illenek a hegyre. Kilencven százalékban kékfrankost, mellé egy kis merlot-t és zweigeltet, utóbbi kettőt csak a játék kedvéért. Persze Garger Imre okos és óvatos játékos, aki nem hazardírozik. Így szerencsére nem is gondolkodott divatos világfajtákban, inkább ragaszkodott a hegyre illő, tradicionális szőlőfajtákhoz. Miközben ő a Vashegy magyar oldalán várta, hogy a tőkék termőre forduljanak, odaát egy Thomas Wachter nevű osztrák borász a családi pincészet hírnevének öregbítésén munkálkodott. De erről már az időközben betoppanó Thomas mesél. A harmincas éveiben járó fiatalember borásznak tanult Eisenstadtban. Dolgozott Németországban, ahol főleg fehérborokkal és pezsgővel foglalkozott. Visszatérve Ausztriába két évig vezette a Deutsch Schützen-i családi pincészetet, majd következett Bécs, egy szakmai szempontból visszautasíthatatlan állásajánlattal. Thomas hét évig dolgozott az osztrák főváros legpatinásabb vinotékájában, ahol volt, hogy hetente háromszázféle bort kellett megkóstolnia. A világ szinte összes borvidékének nedüit megízlelhette, azt mondja, az ott töltött hét év alatt hatalmas szakmai tőkére tett szert.